Történelem

Az Érsekújvári Gimnázium története

A 19. század elején Érsekújvár gyors ütemű fejlődésnek indult, az iparosodás és polgárosodás útjára lépett. A lakosság részéről hamarosan felmerült az az igény, hogy a város ne csak gazdaságilag és közigazgatásilag, de szellemi tekintetben is meghatározó jelentőségű települése legyen a termékeny, sík vidéknek.

A múlt század harmincas éveiben a polgárság körében felmerült az igény egy kisebb tanoda létesítésére, melyet nemcsak a város, hanem a környék műveltség után vágyó fiataljai is látogathatnának.

A jelentős intézmény létrehozásában Zibrényi [Zsibrényi] József kezdeményezése volt döntő jelentőségű, ugyanis ő szervezte és irányította a gimnáziumi alapra való gyűjtést.

Az 1830-as években a város lelkes polgárai háromszor fordultak V. Ferdinánd királyhoz a gimnázium megnyitásának engedélyezése végett, azonban törekvésük ekkor még nem vezetett eredményre. 1839-ben újabb gyűjtéssel gyarapították a gimnázium alaptőkéjét, a város is 3 000 forintnyi évenkénti hozzájárulást szavazott meg.

Hatéves hallgatás után a város újabb kéréssel fordult V. Ferdinánd királyhoz, s a legfelső engedély ezúttal már nem maradt el – 1842. március 19-én Ferdinánd király engedélyezte a négy osztályból álló gimnázium megnyitását, mely a Plébánia templomtól délre vezető Björnson utcán még ma is meglevő egyemeletes, egykori népiskola épületében kapott helyet.

A gimnázium 1842 októberében nyitotta meg kapuit a tudásra vágyó fiatalok előtt. A tanítás nyelve a latin volt, de 1844-ben az ismert országgyűlési határozat értelmében a magyar nyelv lett a tanítási nyelv. Az oktatást ferencesrendi papok biztosították.

Az intézet első igazgatója Koppán Jenő volt, aki 1851-ig állt az iskola élén. A diákok száma az 1842/43-as tanévben 145 volt. Egy osztályban csak egy tanár tanított.

1851 – 1861 között szünetelt a tanítás, mivel Thun Leó osztrák közoktatásügyi miniszter a középiskolák számára kidolgozott törvényszerű rendeletében szaktanárok által megvalósított oktatási formát rendelt el. A város az ezzel járó anyagi megterhelést nem tudta vállalni, ezért az intézet működését átmenetileg beszüntette. A Vallás- és Közoktatásügyi Királyi Minisztérium által kibocsátott 1833-as rendelet értelmében a középiskolai tanároktól meg kellett követelni főiskolai végzettséget. Az addig oktató ferences atyák nem rendelkeztek ilyen képesítéssel, ezért 1886-tól már világi tanárok oktattak az intézetben. A világi tanárok alkalmazásával azonban sem az iskola szellemében, sem a tanítás menetében és módjában nem történt különösebb változás. Az iskola továbbra is megőrizte községi és katolikus jellegét.

A 90-es években fokozatosan megérett Érsekújvár polgárai körében az a komoly törekvés, hogy az algimnázium főgimnáziummá váljék. Az 1894/95-ös tanévtől tehát a négyosztályos algimnázium 8 osztályos főgimnáziummá fejlődött, s az első érettségiző diákok az 1898-as tanévben kerültek ki az alma materből.

Mivel a régi egyemeletes épület már szűkösnek bizonyult, egyre sürgetőbbé vált egy új épület felépítésének az ügye. Ezt a tervet a magyar állam 32 000 korona pénzösszeggel támogatta. Az intézet újkori, impozáns épületében 1911 szeptemberében kezdődött meg az oktatás.

Az 1918-ban bekövetkezett államfordulat után az iskola egy ideig államilag támogatott városi katolikus gimnáziumként működött, majd 1920. szeptember 1-től kezdődően reálgimnáziummá alakult át. Ebben az évben nyitották meg az első szlovák osztályt.

1825. június 19-től az állam és a városi tanács között létrejött szerződés értelmében az intézetet államosították, s a hivatalos neve egészen 1938-ig ez lett: Csehszlovák Állami Reálgimnázium magyar párhuzamos osztályokkal. Ebben az időben az intézetnek 19 osztálya volt; esetenként több mint 60 diák is tanult egy osztályban.

Az 1925 – 1933 közti időszakban Turczel Lajos szerint az érsekújvári gimnázium egyik fő jellegzetessége az volt, hogy az ekkor kibontakozó diákmozgalmak szellemi bölcsőjévé vált. Innen került ki a Sarló, a csehszlovákiai magyar értelmiségi fiatalság mozgalmának szervezői és későbbi irányítóinak zöme: Balázs András, Berecz Kálmán, Dobossy László, Dobossy Imre, Forgách Béla, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Kardos Ferenc.

Az 1938. szeptember 2-ai bécsi döntés alapján Dél-Szlovákiát Magyarországhoz csatolták, így Érsekújvárt is. A szlovák törzsintézet ekkor megszűnt. Az érsekújvári gimnázium új neve 1938-tól Magyar Királyi Állami Pázmány Péter Gimnázium lett.

1942-ben a gimnázium fennállásának századik évfordulóját ünnepelte. Erre az alkalomra Thain János tanár „Százéves gimnázium” jeligével kiállítást rendezett, amely impozáló gazdagsággal és rendszerességgel mutatta be az elmúlt időszak legszebb emlékeit. A jubileumi ünnepséget Mrenna József tanügyi főtanácsos, az iskola akkori igazgatója nyitotta meg. Ezt követoen megszólalt a százéves iskola kis harangja, melynek csengése közben hullott le a lepel az akkor felavatott két emléktábláról.

A háborús időszak alatt az utolsó érettségi vizsgák az 1943/44-es tanévben zajlottak.

1945. május 16-án megszüntették a magyar iskolákat, felmondtak a magyar tanároknak. A szlovák tanítási nyelvű Surányi Gimnáziumot Újvárba helyezték. A háború, a bombázások nyomot hagytak az iskola épületén, ám mindezek ellenére 1945 szeptemberében megkezdődött a tanítás, de csak szlovák nyelven.

Csak 1949/50-ben nyitották meg kapuikat újra a magyar iskolák. Nagyon kevés volt a magyar pedagógus.

Az 1953-as esztendő változást hozott az iskola életében, ugyanis tizenegy osztályos iskolák nyíltak, melyek a nyolcosztályos gimnáziumot voltak hivatva helyettesíteni. A gimnázium magyar diákjai a mai magyar alapiskola tantermeiben tanulhattak az ott létesült Tizenegyéves Középiskolában. A 11 évből 8 volt az alap- és 3 a középiskolai képzés. Ezt az iskolatípust egy 1960-ban kiadott újabb iskolatörvény megszüntette, s az alap- és középiskolák újra szétváltak. Az 1961/62-es tanévtől szlovák és magyar nyelven ismét a régi gimnázium falai közt folyt az oktatás; magalakult az ún. Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola közös igazgatás alatt. Az iskolában ebben az időben 10 nappali osztály volt 314 diákkal, az esti tagozat 120 diákkal működött.

1969-től újból áttértek a 4 osztályos gimnáziumi oktatásra, de 1973-ig még párhuzamosan léteztek az ún. általános műveltséget nyújtó osztályok is. Az 1971/72-es tanévben például 9 gimnáziumi és 8 általános műveltséget nyújtó osztálya volt az intézetnek.

Az 1977/78-as tanévben az új csehszlovák oktatási–nevelési program szellemében a kilencéves alapiskola nyolcadik osztályát befejező tanulók is felvételt nyerhettek a gimnáziumba. Ezzel párhuzamosan bevezették a választható szaktantárgyak csoportos oktatását: a programozás és számítástechnika alapjait, a műszaki kémiát és az elektrotechnika alapjait. Ezen tantárgycsoportok bevezetésével az iskola elveszítette hagyományos gimnáziumi jellegét, és részben a szakközépiskolák szerepét kívánta felvállalni. Ez törést eredményezett a humán tantárgyak oktatásában, és a technokrata szemlélet uralkodott el oktatásgyünkben, így gimnáziumunkban is. Ez a szemlélet 1989 novemberét követően megváltozott, s újra egyensúlyba kerültek a humán tantárgyak a természettudományi tantárgyakkal. Előtérbe került az idegen nyelvek oktatása is.

Az iskola élén 1983-tól Tóth Sándor igazgató áll.

1992-ben, a gimnázium fennállásának 150. évfordulója kapcsán került sor első alkalommal a budapesti Rákóczi Szövetség Érsekújvári Régió Szakalapítványának díjkiosztó ünnepségére, melyet azóta is hagyományszerűen rendez meg minden év őszén az Érsekújvári Gimnázium magyar tagozata a Czuczor Gergely utcai Magyar Alapiskolával karöltve. Az alapítványt Luzsica Lajos festőművész, Dr. Fekets Rezső jogász és Kobolka Alajos bányamérnök kezdeményezték 1992-ben. Ma már mintegy 70 öregdiákot tartanak számon, akiknek kisseb-nagyobb anyagi támogatásával működik ez a nemes misszió. Iskolánk legeredményesebb tanulói részesülnek tanulmányi ösztöndíjakban és értékes könyvcsomagokban.

Új színfoltot jelentett iskolánk életében, amikor 1997. szeptember 1-jén megindult a nyolcéves képzési forma. Azóta is minden évben érkeznek hozzánk tízéves kisdiákok, s felpezsdítik iskolánk életét. Nyelvi tagozatos osztályt látogathatnak, s ily módon intenzív idegennyelv-oktatásban részesülnek. A gyakorlatban ez az első négy évben heti 4 – 5 német vagy angolórát jelent. Az ötödik évfolyammal pedig alkalmuk nyílik a második világnyelv elsajátítására is. A nyolcéves képzési forma ezenfelül biztosítja a tanulók számára a folytonosságot intézményben , munkamódszerek terén és teljesítményekben egyaránt.

Iskolánk tanulói számára az 1999/2000-es tanévtől kezdődően azon nagyszerű lehetőség kínálkozik, hogy emelt szintű középfokú nyelvvizsgát tehetnek német nyelvből. Anyagi befektetés nélkül olyan nyelvtudásra tehetnek szert, amely elég ahhoz is, hogy németországi egyetemen tanulhassanak. Természetesen a felkészülés azért nem jár befektetés nélkül: kitartó, rendszeres tanulás az ára. A nyelvvizsgára való felkészülés heti 6 – 7 órában történik, s a 2001/2002-es tanévtől már a nyolcéves gimnázium ötödikes tanulóival is gyarapodik a vizsgára készülők száma. Nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt két évben tanulóink jó eredménnyel vizsgáztak, s átvehették a nyelvtudásukat bizonyító nemzetközileg elismert okmányt, a német nyelvdiplomát.

Néhány évtizedes hallgatás után 1992-ben újra felcsendült iskolánkban a kórusdal. A dalos kedvű diákjaink a magyar klasszikus kórusműveken kívül más forrásból is merítenek: szlovák népdalfeldolgozásokat, gregorián énekeket, karácsonyi népénekeket, olasz és spanyol dalokat, madrigálokat és spirituálékat is szívesen énekelnek. A gimnázium leánykórusa Szombath Károly zenetanár személyében fáradhatatlan, lelkes karnagyra talált. A „Csengő Énekszó” országos versenyen 1995-ben és 1998-ben ezüstkoszorús minősítést szerzett, az oroszlányi „Éneklő Ifjúság” kórusversenyen 1997-ben a zsűri aranykoszorús minősítéssel értékelte a kórus teljesítményét. A leánykar fontos szerepet vállal a város és az iskola kulturális életében.

Az 1993/94-es tanévtől újra megalakult iskolánk diákszínpada, mely kezdetben GUMIDIÓ (Bárány János rendező irányításával), később MASZK néven (Csémy Éva rendező irányításával) szerzett érdemeket a gimnázium magyar tagozatának. A komáromi Jókai Napok számos elismerése, díja ösztönzően hatott és hat jelenleg is diákszínpadunk társulatára.

Gimnáziumunk tartalmas és színvonalas rendezvényekkel gazdagítja a diákéletet, tanulói számára pedig biztosítja a felkészítést és a részvételt különböző hazai és külföldi tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön.

Iskolánk fennállása óta tanteremgondokkal küzdött. Ezt a problémát rövid időre sikerült kiküszöbölni 1978-ban, amikor befejezték az iskola új szárnyának építését, majd 1995-ben, amikor az iskola egy újabb épületrésszel bővült. Mára már intézményünk teljesen túlnőtte épület adta lehetőségeit (a Nyitrai kerület legnagyobb középiskolája); az adott körülmények között már a 2000/2001-es tanévben is emberpróbáló volt az oktató-nevelő munka. A tanteremhiány tehát sürgős megoldásra várt, melynek eredményeképpen gimnáziumunk magyar tagozata a 2001/2002-es tanévet a Nyárhíd utcai volt egyházi alapiskola épületében kezdhette meg.

A hontalanság és hallgatás éveit követően megint szlovák-magyar tannyelvű gimnáziumban indult meg az oktatás. 2004. szeptember 1-jétől az intézmény újra elnyerte jogos önállóságát, és magyar tannyelvű gimnáziumként folytatója a 163 éves hagyománynak.

A Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának határozata alapján 2006. szeptember 1-jétõl intézményünk hivatalos neve:

GYMNÁZIUM PETRA PÁZMÁŇA S VYUČOVACÍM JAZYKOM MAĎARSKÝM NOVÉ ZÁMKY

PÁZMÁNY PÉTER MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ GIMNÁZIUM ÉRSEKÚJVÁR